Beálló golyóscsapágyak
A beálló golyóscsapágyat az SKF találta fel. A csapágyban két sor golyó van, amelyek a külső gyűrű közös gömbfelületű futópályáján gördülnek. Emiatt a csapágy önbeálló, és érzéketlen a tengely és a csapágyház közötti szöghibákra. Különösen alkalmasak olyan csapágyazásokra, ahol a szerelési hibákból vagy a tengely lehajlásából szöghibák keletkeznek. Ezen kívül az összes gördülőcsapágy közül a beálló golyóscsapágy súrlódása a legkisebb, ami lehetővé teszi üzemeltetését nagyobb fordulatszámon is jelentős melegedés nélkül.
Az SKF az alábbi beálló golyóscsapágy típusokat gyártja:
Alaptípus
A beálló golyóscsapágyak alaptípusai főleg hengeres furattal, egyes mérettartományban kúpos furattal készülnek (kúposság 1:12). A nagyméretű, 130 és 139-es sorozatú beálló golyóscsapágyakat eredetileg speciálisan papíripari alkalmazásokhoz fejlesztették ki, de minden olyan helyen használhatók, ahol fontosabb a kis súrlódás, mint a nagy teherbírás. E csapágyak külső gyűrűjében gyűrűs horony és mindkét gyűrűjében kenőfuratok vannak.
Tömített csapágyak
Az SKF beálló golyóscsapágyak mindkét oldalon súrlódó tömítőtárcsás kivitelben is kaphatók, ezek utójele 2RS1. A tömítések olaj és kopásálló szintetikus gumiból (akrilnitrilbutadién kaucsuk = NBR) készülnek, acéllemez erősítéssel. A tömítésekre megengedett üzemi hőmérséklet –40 ... +100 °C között van, de rövid ideig elérheti a +120 °C-ot is. A tömítő ajkat kis nyomás szorítja a belső gyűrű sima élletöréséhez.
Csapágyak széles belső gyűrűvel
A széles belső gyűrűvel rendelkező beálló golyóscsapágyak kevésbé igényes alkalmazásokhoz készülnek, ahol rendszerint készre húzott tengelyeket használnak. A különleges furattűrés megkönnyíti a be- és kiszerelést. A széles belső gyűrűs beálló golyóscsapágyakat axiális irányban szeggel vagy menetes csapszeggel rögzítik, amelyek a belső gyűrű egyik oldalán lévő horonyba nyúlnak be és megakadályozzák a belső gyűrű elfordulását is a tengelyen. Ha két, ilyen széles belső gyűrűs csapágy tartja a tengelyt, a csapágyakat úgy kell beépíteni, hogy a belső gyűrű hornyai vagy a csapágyak között vagy azok külső oldalán legyenek, mert különben a tengelyt csak az egyik axiális irányban rögzítik.